Túl a nagy tengeren, egy kismalac túr.
Született valaki, nem tudta, hová került,
Az orvosok arca, is mosolyra derült.
A pólyából két nagy fül mi kilátszott,
Ordítottam, valami akkor is bántott.
Tudtam, hogy nem jó helyre kerültem,
De láttam, a szarból kell majd felépítenem váram.
Nőttem, nőttem, faltam az éveket,
Okoztam szüleimnek kellemetlen perceket.
Felnőttem, na de megállj!
Megmutatom magamat, megjöttem!
Itt állok csapatban, mikrofon kézben,
Három táj fenegyereke, teljes egészben.
Bajban vészben, együtt a tengeren,
Evezünk a tutajunkon, ismeretlen vizeken.
De bízom, nem így van, na hagy halljuk,
Cé Ó Dé, itt a bandám,
Ha veletek vagyok a nap vigyorog rám.
Bolondos dallamok a csillagok ölén,
Nem egyedül állok már a világ közepén.
Ez az én csapatom ne feledd te se,
Rosszul gondolod, ez csak 1 mese.
Egy történet, melynek, a végét nem látom.
A távolság fáj de mi átugrunk a gáton.
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek, a végét nem látom.
Míg itt vagyok addig mi szívemen a számon,
Nagyot vállaltam, de még élek nem bánom.
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek a végét nem látom,
Három szív most száll fel az égig,
Kapaszkodj belénk, mi kísérünk végig.
2.Versszak(Shady)
Megjöttem csupaszon, elkísér kukacom,
Ha többet nem utazom, lesz egy kis kupacom.
De hogy ne legyen unalom, az okosságot ugatom
Mondandóm tudatom, rímekkel nem fukaron,
Partin és mulatón, az időmet múlatom
Az új utat mutatom, hogy túlláss a Tupac-on.
Bulizás a jutalom, a lábakon nincs uralom,
A pörgés lesz úrrá a hölgyeken és urakon.
Nem árulok el vele nagy titkot.
Hogy a CoD nem pop, hanem hip-hop.
Hallgatni arany, figyeld a síró hegedűt.
Nem vagyok egyedül, a kiccsapatom összejött,
Rohadt távol egymástól, de a zene összeköt.
Barátot szerencse hoz, szükség próbál,
Megmentenek, mikor a hóhér kötelet lóbál.
Sokszor nem értem, de valamit elértem,
Anyu, apu itt vagyok, figyeld a zenében,
Még a kabala babámnak is könnycsepp a szemében,
A fene se tudja, hogy még mivel tetézem.
Magányos estéken a párnámat becézem,
A legkisebb fiúnak nem ez volt a mesében,
Ha csak álmodozom, az életet lekésem,
Sok minden múlik a reggeli kelésen.
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek, a végét nem látom.
Tetszik vagy nem tetszik itt vagyunk barátom,
A távolság fáj de mi átugrunk a gáton.
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek, a végét nem látom.
Míg itt vagyok addig mi szívemen a számon,
Nagyot vállaltam, de még élek nem bánom.
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek a végét nem látom,
Három szív most száll fel az égig,
Kapaszkodj belénk, mi kísérünk végig.
3.versszak(Carp-E)
Egy könyv, egy sor, egy mondat, egy dallam
Egy álom, egy mese, én mind ezt akartam
Egy zene, egy ütem, egy rím, csak egy érzés
Ez ellen hidd el nekem nincsen kiképzés
Amit csak szeretnénk majd minden elérünk
Egy szó, a távolság már a csapatunk része
Már ő is beleszőtte magát ebbe a mesébe
Esélye csak akkor van ennek az egésznek
Ha súlyát egyszer te is megérzed
Mert ebben a mesében, mi vagyunk a hősök
Három jó barát, és nem csak ismerősök
Ez itt nem álom, ez az életünk hallhatod
A lemezen a zenének a barátság tart bakot
Nem maradt másom, csak ahogy a vásznon
Lepereg előttem és nem lesz már barátom
És tudom ha feladnám, nem maradna semmi
Így nem kéne feledni és az értelmet keresni
Csak maradna egy dal amit érdemes szeretni
És szólna értem, azért hogy bizonyítsa létem
Nem kellett kérnem, és most sem kell tennem
Hogy bocsáss meg, mert én az álmom követtem
Egy mese amit élek, ne álmodd meg helyettem!
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek, a végét nem látom.
Teccik vagy nem tetszik itt vagyunk barátom,
A távolság fáj de mi átugrunk a gáton.
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek, a végét nem látom.
Míg itt vagyok addig mi szívemen a számon,
Nagyot vállaltam, de még élek nem bánom.
Ez nem csak egy mese, ez nem csak egy álom,
Egy történet, melynek a végét nem látom,
Három szív most száll fel az égig,
Kapaszkodj belénk, mi kísérünk végig.
[Horus, Őzi]
Megtenném ha tudnám
Minden apró érzésem feltárnám neked talán
Ha meghallgatnál, és netán belém is látnál
Örülnék szívemből, ez több nekem a vártnál
Melletted megfértem, nem féltem, de már nem értem
Nem értelek már meg, pedig mindent szépen kértem
Szavad adtad egy tettre, amit többet el nem követsz
Ez mégis megtörtént! Nem tudom ezután kit szeretsz!
Ne fájjon Őzi, amire nincs orvosság
Könnyű ezt mondani, miközben a fájdalom szét rág
Nem tudom mire volt jó, tudom azt is hogy te tudod
Majd bánhatod, bennem leltél valamire
Zuhanok álmomban! Kapaszkodnék! De kérdem mibe?
Most keresem a támaszt, mert a sok teher lefáraszt
Én nem kérek már többet, csak egyetlen egy választ.
Mióta elhagytál azóta szívem száll
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések
[Horus]
Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben
Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem
A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem
Bánatom tükröződik egy régi képen
Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat
Sohasem nem múlik el, örökre itt marad
Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon
Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom
Mással élvezed, életed perceit
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít
Tudom, mikor szívek szállnak az égben
Minden rossz eltűnik a semmiségben
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó.
Mióta elhagytál azóta szívem száll
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések
[Őzi]
Nyomot hagyott emléked, temetnék hogyha léphetnék
Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék
Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék
És átérezhetném, végre mindazt amit tőled kaphatnék
Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem
Belátom mostmár én is, amit egykor Veled tettem
Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül
[Horus]
Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el számat, örökkön örökké.
Mióta elhagytál azóta szívem száll
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések